Péntekre 5 gyorsaság volt betervezve, 4órai kelés után a napi első (ss2), a nagy ugratós (ss5), a második körben a második (ss7), illetve a nagy ugratóson egy másik hely, ahol háromszor is a levegő emelkedtek a szemünk láttára (ss9), végül zárásként a lóversenypályás prológ (ss10) ismét.
A kettes gyorson az első 20-30autó megtekintése volt a terv, egy jobb2 tempó, vége előtt dob(kereszten ugratósnak gondoltuk)-nál álltunk meg nézőktől elzárt területen, és gyorsan megtanultuk,hogy amíg a helikopter,amivel végigellenőrzik a gyorsot, nem ment el, érdemes bemászni az erdőbe "gombát szedni".
Hirvonen jött elsőként, és a legbrutálisabban is, ő valóban keresztben elugratott a kanyarban, a többiek jóval szűkebb íven, fordultak, így nem is emelkedtek el a kanyarban, de a tempóval senkinél nem volt gond. A rally rádiónak(folyamatos hírszórás, finnül és angolul, gyorsaságik végén azonnali interjú a célbaérkezőkkel) köszönhetően azonnal tudtuk az eredményeket, így azt is,hogy Hirvonen nem csak a leglátványosabb,hanem a leggyorsabb is volt a gyorson.
Juniorok után irány a másik gyors, ahol a nagy ugratóhoz mentünk, ami nekem szemény szerint nem lett a kedvencem. Hosszú egyenes után röppennek egy nagyot, amit megint egy egyenes követ,úgyhogy nagyjából 10 másodpercig láttunk egy autót. Látványos, de nem az igazi.
Felszállás:
Landolás:
Raikkönen:
és a 101-es rajtszámú Fiesta:
Gyors vége után irány az ss7, ami azért nem történt meg mert Uuranienből kiérve defektet kaptunk, így a csapat egyik fele tudott csak tovább menni, ahol Rolandnak sikerült videóra vennie Rautenbach árokbadőlését, mi pedig visszamentünk Uuranienbe, gumist keresni, ami rögtön meg is lett, gyors gumicsere, majd ámulás,hogy gumis emberünknem nem más áll otthon a garázsában, mint egy Lada VFTS, ami ha már van neki versenyez is vele. És a fotók, illetve a kupák tanulsága szerint nem is rosszul. A gumis műhely telis tele szöges gumikkal a vfts-re, széles gumi kis szögekkel, széles gumi nagyobb szögekkel, nagyon keskeny gumi közepes szöggel, nagyon keskeny gumi nagy szögekkel, és temérdek alkatrész...
Ez után irány vissza a nagy ugratós gyors, de immár az F nézői pont helyett a B jelű. Itt egy bal1tempó-150-bukkan-50-bukkan-50-bal3-100-at lehetett volna végignézni egy házikó tetejéről, mégis a továbbgyaloglás után döntöttünk, és a sportbírók tiltása ellenére tovább is gyalogoltunk, vagy másfél kilométerre, ahol egy kisebb erdőjárás és erdőirtás után egy három fős páholyt alakítottunk ki magunknak az út mellett. Így nézett ki a dolog: Bal1 hatodik telin vége elemel nagyon, rajta 100 ugrik, rajta száz ugrik, rajta 100 bukkan. Az utolsó bukkan előtt álltunk, így 3 ugrást, inkább repülést láttunk hibátlanul, majd utánuk fordulva egy újabb bukkant,ahol már csak alig emelt el, de az előző 3 láttán ezt már nem bántuk. (Video lesz erről a részről Roland jóvoltából a lepoldsportvideo.hu-n)
Megjött Hirvonen, és reményeink beteljesültek, hihetetlen dolgot láttunk, egymás után 3 olyan ugratás,hogy az elejéből bármelyikük alá lehetett volna állni a 3 közül bármelyik ugratásnál.
Fotózás itt kizárt volt, ezt szélesvásznon kellett figyelemmel követni, nem pedig egy lyukon keresztül. (a képen Sordo, a harmadik landolás pillanatában, a kép nem az én művem)
Itt végignéztük a mezőnyt, Henning Solberg ugrásai voltak a legmeggyőzőbbek, harmadszorra hátsó kerekeken landolva. De szinte mindenki áttolta bátran,ahogy kell.
Következett újra Killeri, Paasonen, majd Grönholm szórakoztatott egy-egy evo kilenccel
majd következtek a Fiesták, és így visszafelé (a mezőny legvége valamiért tényleg a legvégén jött), Räikönnen kétszer is érintőre vette a palánkot, emellett jókora verést is kapott. A Fordosok itt másodszorra sem tudták megverni a Citroeneseket, de legalább szoros lett a nap vége. Hirvonen mindössze 3.3másodperccel vezetett Loeb előtt. Az utolsó páros után a nézők megiramodtak haza, pedig én már sejtettem,hogy csak most jön a java, ugyanis a rajtváróban ott állt a már versenyből kiesett Petter Solberg és Evgeny Novikov. na ők minden mindegy alapon végigkörzőzték a pályát hihetetlen tempóban, a leintés után pedig mindketten alaposan megforgatták az autóikat.
Utánuk mi is indultunk haza, hulla fáradtan, viszont a látottakkal maximálisan elégedetten.
11kor értünk a szállásra kajálás miegyebek, és megint konstatáltuk,hogy most sem fogunk sokat aludni, ugyanis másnap reggel 4kor kelni kellett...
